Jelenlegi hely
Ki írta alá a trianoni békeszerződést?
Néhány nappal ezelőtt Bolgár György interjút készített Görgey Gábor íróval, volt kulturális miniszterrel. A Klubrádióból sugárzott beszélgetésben szóba került az a Jobbik-politikus - a nevét nem érdemes megörökíteni az utókor számára -, aki a Parlament melletti Károlyi-szoborhoz ment, elvette az első magyar köztársaság elnökének szánt koszorút, és mert Károlyi Mihály grófot hibáztatta Trianonért, a virágokat megvetése jeléül a szemétbe hajította.
A felháborodott interjúalany ezt válaszolta: „Ez a jobbikos ifjonc - én suhancnak nevezném - egy műveletlen ember, mert nem tudja, hogy Apponyi Albert írta alá a trianoni szerződést.” Megértem a holnapután 82. születésnapját betöltő író indulatát - isten éltesse -, a történelmi igazságnak azonban tartozunk annyival, hogy kellő tisztelettel vitába szálljak vele. Gróf Apponyi Albert, a Trianonba küldött magyar küldöttség vezetője ugyanis nem írta alá a békediktátumot. A volt kultuszminiszter mentségére szóljon, hogy majdhogynem elveszítette a szeme világát, és mostanában aligha olvashat, pedig a Trianon-szakirodalom örvendetesen bővül. S mert a műsorvezető, aki egyébként kitűnő gazdasági újságíró, nem reagált a kijelentésére, legalább utólag hadd helyesbítsem a tényszerűen pontatlan állítást.
Azt régóta tudom, hogy Trianonban nem a korszak talán legfelkészültebb magyar diplomatája írta alá a békeszerződést, ám a részleteknek csak most néztem utána. Két csoportba osztanám az értelmezéseket. Az egyik felfogás szerint 1920. június 4-én Apponyi gróf beteget jelentett, mert tudta, hogy aki szentesíti Magyarország megcsonkítását, az hazatérve egy életre eláshatja magát. Azt már én fűzöm hozzá, hogy 74 évesen igazán vállalhatta volna a kockázatot. A másik felfogás szerint ő és a delegáció többi tagja lemondott, tiltakozásul a diktátum ellen. Helyettük Budapestről két újabb embert küldtek Párizsba: Benárd Ágoston népjóléti minisztert (mellesleg orvost) és Drasche-Lázár Alfréd követet (mellesleg cenzort és írót), akik kézjegyükkel látták el azt az okmányt, amely megsemmisítette a történelmi Magyarországot.
A székesfehérvári főiskolán dolgozik egy Vízi László nevű történész, aki évek óta foglalkozik a két aláíró utóéletével. Még nem olvashattam a készülő könyvét, de ha majd megjelenik, a viszontagságaikról szóló részt szívesen felolvasnám régi kedves ismerősömnek, Görgey Gábornak.