Jelenlegi hely
Mit csinált Ruttkai Éva későbbi férje Fehérvárott?
Este, lefekvés után lenyúlok az ágy melletti fonott kosárba, amelyet a lányaimtól kaptam, és bekapcsolom a Roadstar fantázianevű, japán vagy kínai zsebrádiót. Hallgatom, majd az unalmasabb résznél belealszom a műsorba. Tegnapról mára virradóra úgy ébredtem, hogy Ruttkai Éva ismerős hangja szól hozzám a kosárból. Akadozva, néha hüppögve beszélt, mint később kiderült, a felvételt Rékai Gábor és munkatársai szedték elő a Magyar Rádió gazdag archívumából.
A hajdan ünnepelt színésznő egy férfiúhoz fűződő érzelmeiről vallott, akivel tizenhat évig élt együtt. Reggel, egy beharangozóból megtudhattam, hogy Latinovits Zoltánról volt szó, és kettejükről ma délután újabb műsort sugároz a Kossuth. Gondolom, hogy azért, mert a színésznő lánya és annak színháztörténész férje a Ruttkai-Latinovits Múzeum szép eszméjével járja az országot. Megfordultak Székesfehérvárott is, és a Fejér Megyei Hírlap munkatársa részletesen beszámolt az elképzeléseikről. Igen ám, csakhogy Ruttkai Évának két nagy szerelme volt. Az egyik a „Színészkirály” Latinovits Zoltán, az élettársa. A másik Gábor Miklós, a férje, akit akár Színészköztársaságielnöknek is nevezhetnénk.
Az utóbbi lánya, Gábor Júlia úgy döntött, hogy a férjével együtt inkább Latinovits emlékét ápolja. A döntését tiszteletben tartom, azt azonban nem értem, hogy a fehérvári napilap egyébként jó tollú munkatársa miért ment el egy kínálkozó téma mellett. A literátor színész, Gábor Miklós ugyanis feltűnően sok könyvet írt, és vissza-visszatér az apjára. Nem volt jóban vele, ennek ellenére élete végéig küszködött az árnyékával. Az apja máskülönben mozit üzemeltetett a múlt század harmincas éveiben, ő pedig gimnazistaként csapta a szelet a fehérvári lányoknak és érett asszonyoknak. Ezt az írásaiból tudom, meg azt is, hogy miként éltek a zsidó polgárok, mígnem 1944-ben a gettóból rendőrök kísérték őket az állomásra, a megsemmisítő táborba tartó marhavagonokhoz.
Ha én fehérvári újságíró volnék, ama bizonyos tudósításban tapintatból aligha érintettem volna a Ruttkai Éva érzelmi életéből homályban hagyott részt. De ha már hazautaztak a pesti vendégek, hogy tető alá hozzák a múzeumot, igyekeznék utánanézni a városomból indult és országszerte ismertté vált színész, Gábor Miklós nyomainak. Hátha érdeklik a helybéli olvasókat.