Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Furcsa címek keringenek a digitális térben
2012. április 18. 12.26 | zoldi.laszlo
Safival még az egyetemről ismerjük egymást. Később ugyanabban a szakmában helyezkedtünk el. Úgy hozta a sors, hogy kétszer is ugyanabban a szerkesztőségben, a Magyar Ifjúságnál és a Népszabadságnál dolgoztunk, igaz, hogy más időpontban. Belevaló riporternek számított, a rendszerváltás után azonban nyomdát alapított. Nemrégiben ment nyugdíjba, és a nyomdász családfáját kutatja. Néha pedig, ha focicsapatunk, a Loki Pesten jár, velem és egy harmadik debreceni öregdiákkal stadionokat látogat. Mellesleg sokat internetezik. Ma reggel például kaptam tőle egy vicces történetet, amelyet bizonyára másoknak is elküldött.
Az újdonsült munkavállaló, nevezzük Farkas Szilárdnak, berendezkedett a patinás cégnél. Előzékenységből névjegyet is készítettek neki, talán éppen Safi nyomdájában - a bemutató szövegből lett a galiba. Szilárd tudomásul vette ugyan, hogy a cégvezetés szerint a hivatali e-mail címben a kukac előtti vezetéknév két első betűjét pont választja el a keresztnév két első betűjétől, méltányosságból mégis másik jelölést kért. Arra hivatkozott, hogy a négy betű összeolvasva olyan képzettársítást kelthet, ami derültséget válthat ki a majdani tárgyalófelekből. Kérését kedvesen hárította el a cég kommunikációs ügyekkel foglalkozó munkatársa, bizonyos Pintér Csaba. Azzal vigasztalta, hogy amikor átnyújtotta a névjegyét, már ő is került hasonló helyzetbe.
A történetnek bizonyára van tárgyi alapja, noha elképzelhető, hogy Safi hasznosította szerkesztőségi tapasztalatait, és megváltoztatta a neveket, hogy kihegyezhesse a poént. Magát a helyzetet azonban ismerem - a fonákjáról, tanítványaim kamaszkorából. Az újságírás-szemináriumon minden szeptemberben szembesülök azzal, hogy a középiskolából érkezett diákok meglepő, furcsa e-mail címekről küldik a dolgozataikat. Föl sem ötlik bennük, hogy fél lábbal már átlépték a felnőtt kor küszöbét, és változatlanul használják azokat a gyakran szellemes vagy csak mulatságos jelöléseket, amelyeket fergeteges buliban, nagyokat röhincsélve találtak ki. Örök példám az egyébként kitűnő íráskészségű lány, aki a punci@ (gyengébbek kedvéért: kukac) digitális címmel jött a főiskolára. Némi értetlenkedés után végre belátta, hogy ha ezzel a szignóval küldi cikkeit egy igazi szerkesztőségbe, akkor gyanakodva fogadják.
Immár felnőtt fővel dolgozik mostani munkahelyén, az országos redakcióban. Remélem, nem kötelezik a vezeték- és keresztnevéből automatikusan képzendő e-mail cím elfogadására.Somos András nemrégiben vette át az Újságíróklub vezetését. Az ATV-s asztaltársaság tapasztalt tagjai - Avar János, Bolgár György és Mészáros Tamás - nehezen fogadták be, de mostanra rájöttek, hogy jól járnak, ha nem egymásnak magyaráznak, hanem az évtizedekkel fiatalabb újságírónak. Aki egyébként tegnap este azt fejtegette, hogy Orbán Viktor figyelemre méltó interjúja „az Esztergom megyei napilapban, a 24 Órában” jelent meg.
Kár, hogy a megye neve Komárom-Esztergom, amely a trianoni békeszerződés után két megcsonkított vármegye maradékaiból jött létre. A pontatlanság azonban eltörpül ama erény mellett, hogy a harmincas újságíró legalább az újság nevét megjegyezte. Ellentétben a szintén újságíró Farkasházy Tivadarral, aki egy nappal korábban, a Heti hetesben ugyanerről a miniszterelnöki interjúról azt találta mondani, hogy „a Komárom Megyei Néplapban” látott napvilágot. Az RTL Klub közéleti kabaréjában üldögélt nemzedéktársa, Havas Henrik is, akivel évekkel ezelőtt egy rádióműsorba hívtak meg. A megyei napilapokról kellett volna beszélgetnünk, és Henrik a „Zalai Megyei Hírlap”-pal példálózott. Megkértem az üvegablak mögött figyelő szerkesztőt, hogy álljunk le megbeszélni ezt, mert úgy nem érdemes szót váltani a csaknem egymillió példányban megjelenő megyei sajtóról, ha valaki Zalai Hírlap helyett mást mond.
Félő, hogy a hatvan fölötti közvélemény-hangadók már sosem tanulják meg a megyei napilapok nevét. Szerencsére arra is utalnak jelek, hogy a harmincasok nemzedéke legalább a felkészülés idejére megjegyzi egyik-másik újság elnevezését. Ez is valami. Mellesleg a 24 Óra érdekes sajtótörténeti fejlemény. A rendszerváltás előtt Dolgozók Lapjának hívták, majd amikor csatlakozott a német Springer-hálózathoz, hír-esebb nevet kapott. Tizenhatezer példány fogy el belőle, és ennek oka van. Volt idő, amikor az ország egyik legkisebb megyéjében két napilap-versenytársa is akadt: a Komárom-Esztergom Megyei Hírlap és az esztergomi Hídlap. A konkurencia megcsapolta az olvasótáborát, ám a bizonyos szempontból sikeres művelet azt már nem tette lehetővé, hogy az elhappolt érdeklődők pénzéből nyereséges lehessen a két kis példányszámú újság. Három szerkesztőség húzta a rövidebbet, és csak a legrégebbi élte túl napilapként a válságot.
Az elgondolkoztató összefüggés talán eszembe se jutott volna, ha az Újságíróklub műsorvezetője nem olvassa el figyelmesen az Orbán-interjút közlő lap nevét.