KulturSzalon

Semmi sem szolgáltathat jobb alapot egy színdarab számára, mint egy, már a való életben is megtörtént esemény, s ezen események közül a háború, a zsidóüldözés gyakorta kiemelkedik.

 

Hálásak lehetünk Lengyel Menyhértnek, mert forgatókönyve egyike a legjobb ősvígjátékoknak, dupla fenekű variációja a „színház a színházban” helyzetnek, ahol az okos és jó emberek győznek az ostoba rossz emberek felett. A történet a varsói Polski színházban játszódik 1939-ben, amikor is a színtársulat tagjai botcsinálta hősökké avanzsálnak elő nevetségessé téve a hitleri Németországot. Megpróbálják elhitetni, hogy az ő színházukban van a nácik főhadiszállása.

 

Aki látta a 83-as filmet, az pontosan tudja, hogy ez csak egy elmebeteg morális illúzió lehet. Talán éppen ezért Lengyel Menyhért vígjátéka, melyet Lubitsch Ernő filmesített meg, majd Mel Brooks átdolgozott – világsiker lett.

 

Hálásak lehetünk Puskás Tivadarnak, aki ezt a Lengyel-Lubitsch-Brooks-féle „hozott anyagot” - megspékelve saját és színjátszótársai humorával - nagy százalékban fel tudta vinni színpadra egy remek vígjátéki gépezettel, icipicit tarantinósan, kabaréba illő záróképpel. Ha másként rendezte volna, ha nem tett volna bele XXI. századi gegeket, ezzel röhögő görcsbe görnyesztve a nézőt - hibát követett volna el. De legalábbis nem lett volna ilyen siker a bemutatón.

 

Hálásak lehetünk Horváth László Attilának (Josef Tura), azért a rendkívül hiú, idősödő főszínész karakterért, akinek művészi önelégültsége csupán saját kiválóságának kritikátlan bizonygatásában nyilvánul meg. Pedig tényleg kiváló, hiszen ezt vészhelyzetekben emberileg, erkölcsileg és színészként is bizonyítja. 

 

 

Josef Tura kollégái: Rowicz (Tóth Zolka) a szellemesen riposztozó másodszínész, Mária (Gosztola Adél) a férjére szakmailag féltékeny, sikeréhes feleség, Grünberg (Fellinger Domonkos) a szerelmes zsidó fiú, Sobinski (Rák Zoltán) az ugribugri repülőhadnagy, Dowas (Varga Norbert), az elszánt színház igazgató. A szőke nők gyöngye Eva (Horváth Margit) aki többnyire más ágyában szeret ébredni (szigorúan költségtakarékossági okokból). Anna (Kuthy Patrícia) az öltöztetőnő, akit Josef Tura csak így jellemez: ha csak feleannyit tudnék a házasságomról, mint maga, már rég elváltam volna. Döbbenten konstatáltuk, hogy Ester (Jenei Judit) jobb lábfejét a bemutató előtti napon átlőtte a Gestapo, mert súgott. Judit kénytelen volt mankóval szerepelni a színpadon – de így legalább átéreztük a helyzet komolyságát.

 

 

Az ellenség soraiban, rögtön az darab elején megtekinthetjük Walowskit (Puskás Tivadar) egy hivatalnok szerepében. Bár a Gestapo nem lesz kedvencünk, a karikatúraszerű figurákat hamar megszeretjük: Erhardt ezredest (Gulácsi Tamást) a megszállott nudista hegymászó Gestapo tisztet, Schúúúúúlzot (Varga Balázst) Erhardt ezredes derékig érő, kűddki-híddbe szolgáját. Silewski professzort (Tóth Károly) aki személyesen Hitler kebelbarátja.

 

A darab tele van színes színházi figurákkal, együgyű, allűrös, vagy ripacs színészekkel, akiknek lételeme a színpad, a siker, és ezért bármit megtesznek. Ha pedig nem játszhatnak színpadon, akkor játszanak az élesre töltött varsói helyzetben, a Gestapo karmai között. Apropó pedig van bőven: néminemű személyes és egy aprócska nemzeti krízis. 

 

Ők tehát a varsói Polski Színház tagjai, valamint a helyi Gestapo bábjai, akik olykor egy-egy pillanatra beállnak a reflektorfénybe, egy kicsit hőssé/lúzerré válnak, de általában teszik a dolgukat a színpadon. Mindeközben odakint zajlik a gettósítás.

 

Ők tehát a Lenni vagy nem lenni című komédia szereplői, akik teszik a dolgukat a színpadon, többszöri nyíltszíni tapssal érdemelik ki a közönség elismerését. Mindeközben odakint süvít a novemberi szél.

 

Juhászbori

 

A darabról még itt olvashatnak és további képeket tekinthetnek meg.