KulturSzalon

Ez volt a címe annak a darabnak, amelyben anno együtt játszhatott a magyar film- és színházművészet két ikonja, Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán. A cím megpecsételte sorsukat. Nekik találkozniuk kellett. Általuk kelt életre az a szenvedélyes szerelem, amelynek azótas incs, nem is lehet párja.

 

E két géniusz életét és érzelmeit vitte színpadra két budapesti előadó december elején a nyíregyházi Bencs Villában. A kulturális központként ismert villa nem először látta vendégül a főváros művészeit. Básti Andrea és Barna László idén márciusban hódította meg első ízben a helyi közönséget, amikor is egy esküvőifotó-kiállítás megnyitóján léptek föl két külön műsorral. Andrea a komolyabb, László a könnyedebb oldaláról közelítette meg a szerelem, férfi—nő, esküvő témáját.

 

Nyáron már visszatérő vendégművészekként vettek részt egy háromórás színházi találkozón, mely a Nyugat első nemzedékének szerzőit volt hivatott ünnepelni. Az irodalmi randevún partiumi és nyíregyházi színészekkel együtt sikerült felejthetetlen élményt nyújtaniuk a literatúra kedvelőinek.

 

Már korábbi fellépéseik alkalmával is többször hallhatta Barna László a közönségtől, mennyire emlékeztet hanghordozása, lénye, stílusa Latinovitséra. Eleinte szerény, csak rá jellemző félmosollyal nyugtázta mindezt a kissé visszafogott, ám annál hatásosabb előadásmódú László. Aztán – valószínűleg szöget üthetett a fejébe a célozgatás –, mert egyszer csak előálltak egy Ruttkai—Latinovits-est ötletével. 

 

A Bencs Villa programszervezője, Orémusz Maja már önmagában az ideát is üdvözölte, de még nagyobb örömre adott okot számára az a tény, hogy a műsor országos premierjét éppen Nyíregyházán tartanák. 

 

Valószínűleg a médiaháttérnek is köszönhető, hogy zsúfolásig megtelt a vendégház a Filmszakadás c. műsor kezdetére. Az érdeklődésről mi sem mesélhet hívebben, mint hogy a villa parkjában téli pihenőjüket töltő kerti padokra is az épületben lett szükség… Nem is csalódott, aki a legendás színészekkel töltötte a december 12-ei estét! Hála a forgatókönyvírónak, Kardos Lászlónak (aki maga is jelen volt e bemutatón), egy izgalmas, idősíkokat gördülékenyen váltogató, az eseményeket követhető módon tálaló darabot láthattunk. Mindezt sok, de nem fölöslegesen bevetett díszlettel és kellékkel (a színészóriások elmaradhatatlan portréival, korabeli rádió- és tévékészülékkel idézve meg a szerelmük kibontakozásának és csúcspontjának idejét), valamint az egész házat színházzá átalakított fény- és hangtechnikai berendezésekkel – Szőke János technikus nem mindennapi rátermettségét bizonyítva. 

 

Valóban csoda történt aznap este Nyíregyházán. Fájdalmas emlékezetű, de gyönyörű estben volt része a közönségnek. A művésznő – aki bár külsejében egyáltalán nem kívánt erőszakosan emlékeztetni Ruttkaira—apró női trükkökkel varázsolta a nagyérdemű elé a Tündérkirálynőt. László a latinovitsos cinizmust, önmagával és önmagában vívódó zsenialitást jelenítette meg végtelen eleganciával, lezserséggel. 

 

Kívánjuk, hogy még sok helyen mutathassák be műsorukat országszerte—legalább ekkora sikerrel!